Read Ebook: St. Ronan's Well by Scott Walter

Font size: 10 px 15 px 20 px 25 px 30 px 35 px

Background color: BlackWhiteGrayLight GrayDark GrayDim Gray

Text color: BlackWhiteGrayLight GrayDark GrayDim Gray

Apply/Save settings

Ebook has 2819 lines and 182975 words, and 57 pages

Produced by: Albert L?szl? from page images generously made available by the HathiTrust Digital Library

ELBESZ?L?SEK

?RTA

SEB?K ZSIGMOND

HARMADIK KIAD?S

BUDAPEST

AZ ATHENAEUM IRODALMI ?S NYOMDAI R.-T. KIAD?SA

UTOLS? SZIKR?K.

Sohasem voltam ?gy megel?gedve tanul? koromban lak?ssal, mint avval, melyr?l sz? van. A szoba ?gy di?kosan egyszer? volt; de ny?jas, tiszta. M?g egy p?r vir?gcser?p is d?szlett az ablakban, valami n?v?ny?rv?kkal, melyek mindegyre iparkodtak bimb?t, vir?got, illatot produk?lni; de sohasem siker?lt nekik a magas f?v?rosi h?zfalak k?z?tt. Azonk?v?l cs?nd, t?k?letes cs?nd vett k?r?l, mely - amint bevonultam a lak?sba - azonnal megm?rtotta a lelkemet otthonos melegs?gben.

A legk?l?n?sebb, hogy h?zigazd?mnak h?rom apr? nebul?ja is volt; m?gsem hangzott a szob?mban csetepat?. Meg is sz?l?tottam a h?ziasszonyt.

- Mif?le ?rral keni a gyerekeket, hogy megsem mukkannak naphosszat?

- Egyszer sz?psz?-olajjal, m?sszor friss mogyor?fazs?rral, - felelt az asszony mosolyogva, - mert r? volt ?rva ?des szelid anyaarc?ra, hogy csak az els? orvoss?ghoz szokott folyamodni.

- De hiszen ilyen korban m?g csatar?zni, hancurozni szokott az apr? n?p!

- M?g csak az kellene ilyen-olyanjai! - pattant fel az asszony. Bele is h?nyn?m ?ket mind a Dun?ba, Tisz?ba... No, mi kell, te buksi?

Ez ut?bbi szavak egy kis fekete fejhez val?nak int?zve, mely anya k?t?nye mell?l integetett fel titkos szemj?t?kkal, hogy valami fontos mondani val?ja volna... Anyja lehajolt; a fekete buksi r?tapadt a f?l?re ?s susogott abba valamit. Nem tudom, mi volt a v?lasz, de Buksi nagyon meg volt vele el?gedve ?s, mint a fiatal s?lyom, elr?ppent.

- Nem ?gy vannak ezek nevelve, mint a v?rosiak, - mond? a h?ziasszony n?mi kev?lys?ggel; azt?n m?g hozz?tette:

- Elek se t?rn?, ha zajongn?nak.

Ez az Elek a f?rj volt; egy rendk?v?li becs?letes gy?ri asztalos, akivel szivesen elbesz?lgettem. ?rtelmes, szer?ny, komoly ember volt, avval a bonhomi?val arc?n, mely a magyar embert jellemzi. Az a nyugodt, nyilt ked?ly, mellyel a puszta n?z re?d ezernyi szem?vel, mozdulatlan, barna szem?ld?kei, a n?dasok al?l. Ez a k?p az?rt jutott eszembe, mert a h?zigazd?m is alf?ldi volt; szalontai fi. Val?ban volt is valami benne nagy f?ldij?nek, Aranynak, nyugalmas egyszer?s?g?b?l; m?lt?s?gos mozg?s? ritmus?b?l; abb?l a saj?ts?gos magyar jellegb?l, melynek zen?je, hangja, szine egyszerre megkap - a t?ncban, a besz?dben, a ruh?ban, az arcokban, a szemekben, hogy ?gy mondjam, a l?ptekben is.

Sz?val, a der?k T?th Elek igen rokonszenves ember volt, di?barna szemeivel, nyirt, t?m?tt, ?rcesen szil?rdnak tetsz? fekete szak?l?val, izmos v?llaival ?s karjaival ?s az ? nyugodt szer?nys?g?vel, melyet azonban ?ntudatlanul mindig ?rnyalt bizonyos kev?lys?g. Legal?bb is annyi, hogy suttyomban az asztalos mesters?get tartotta a legk?l?nb foglalkoz?snak a vil?gon ?s n?ha, mikor h?res tud?sokr?l, nevezetes tal?lm?nyokr?l hallott, megjegyezte: >>A kopors?nkat, fejf?nkat, kereszt?nket utolj?ra m?gis csak az asztalos csin?lja.<<

Egy napon az asztalfi?kban egy r?gi, s?rgult level? k?nyvet tal?ltam: Faublas lovag kalandjainak valami hajdani kiad?s?t. Csod?lkoztam, hogy ezt a led?r k?nyvet itt lelem s ?tadtam a h?zigazd?mnak.

Megn?zte ?s halk, sz?nakoz? hangon mondta:

- Bizonyosan a szeg?ny ?reg nagys?gos ?r hagyta itt.

- H?t el?ttem valami nagy ?r lakott ebben a szob?ban?

Mosolygott j?akar?an:

- Csak olyan kikopott ?r volt ? kelme; de valamikor valahol a B?csk?ban guly?ja s?t?lgatott ?s gy?ny?r? m?nese rugtatta a port a puszt?ban. Ugy mondj?k, - a feles?gem hallott r?la egyet-m?st, - mindent elvitt az ?rd?g bibli?ja: a guly?t, a m?nest, a kast?lyt; m?g a legutols? j?raval? kab?tj?t is... Nagyon lefel? ment m?r szeg?ny feje; eg?szen lefel? a szek?r al?; de az?rt csupa becs?letb?l megadtam neki a nagys?gos ?ri titulust; mert l?ttam, hogy j?l esik neki. Azut?n nem is tiszta a lelkiismeretem az ? dolg?ban.

- Hogy, hogy?

- Bizony a kisb?r? gyakran z?rgi idebenn, hogy mikor m?r ?gy is cs?szott lefel?, ?n is l?ktem egyet rajta.

- Hogy t?rt?nt ez, T?th ?r?

- Elmondhatom, ha nem ?ntatom vele.

Le?lt ?s r?kezdte:

- Most k?t esztendeje lehet. Akkorj?ban ?t?tt be ?ppen nagy ?ri m?d az asztalosoknak: a sztr?jk. N?gy h?tig egy szikr?t sem dolgoztunk a m?helyekben, ellenben nagyokat ittunk a korcsm?ban. Mikor azt?n l?ttuk, hogy a j? zs?ros pog?cs?k, ami?rt a sztr?jkot csin?ltuk, nem j?nnek el, sz?pen visszakullogtunk a munk?ba ?s j? volt a sz?raz keny?r is. De bezzeg elj?ttek a j? zs?ros ad?ss?gok, amiket a sztr?jk alatt szerezt?nk ?s akkor azt?n m?r keny?r se volt. Az?rt egyszer mondom a feles?gemnek: Hallod-e ?vi, h?zzuk ?ssze magunkat addig, am?g kitiszt?zkodunk az ad?ss?gb?l, a konyh?ban; a szob?t pedig kiadjuk valami j?raval? lak?nak. Feles?gem, a j? l?lek kapott rajta. M?g azt mondta, hogy r?gen a nyelv?n volt ez a tan?cs; amiben, tisztess?g nem esik mondv?n, egy kicsit f?llentett az ?n ?vik?m; mert m?g most is olyan k?rvallott k?pet v?g, mikor a csukott szobaajt?ra n?z, hogy szinte megsajn?lom. Mert inst?llom, ?gy tess?k venni a dolgot, hogy a b?ty?m Hars?nyban jegyz?; a s?gorasszony pedig par?d?s szob?ban ?l; - h?t csak megfogamzik az ir?gys?g a konty alatt. De, hogy a sz?t sz?ba ne ?ltsem, kitett?k a c?dul?t a kapura, hogy ebben a h?zban egy gy?ny?r?s?ges b?torozott szoba kiad? uraknak, ?rfiaknak, v?logatott cig?nyleg?nyeknek. ?n azt mondom:

- Legjobban szeretn?k egy p?r ?letre val? de?kot. Azokt?l egyszerre megelevenedik a h?z.

Az asszony azt mondja:

- Ugyan nagyot kiv?nt vele! Ha meg kell lenni, m?r csak jobb egy tisztess?ges vaskeresked?seg?d.

De az els? lak?nk nem lett se de?k, se vas?russeg?d; hanem a nagys?gos ?r, akinek igen nagy ?rnak kell lennie, - ?gy gondolkoztunk, - mert a vizitk?rty?j?n korona volt s a neve igen ?ri hangz?s?: Keszt?lczi ?s Basaharczi Basarczy D?me. Hanem a podgy?sza sokkal r?videbb volt, mint a neve. Mikor hozz?nk j?tt, nem volt n?la egy?b, a test?n lev? ruh?n k?v?l, csak egy parupnyi. Azt mondta, hogy a >>kadropja<< vasuton j?n... az m?g most is j?n.

H?t j?l van. Az ?n nagys?gos uram j?n, megy; nagyon keveset besz?l; t?bbnyire otthon fekszik a div?non ?s ?rahosszat, naphosszat a leveg?be b?mul.

J?n az elseje: no J?nos, mondok magamban, ez egyszer se b?, se gond; ?ssze?t?d a bok?dat, m?g egy meszely bort is hozhatsz hozz? - azon a tem?rdek p?nzen, ami markodat ?ti a lak?s?rt. Az ?m, de m?lik egy nap, m?sik nap... ?s a nagys?gos uram a f?l?t sem mozgatja. ?vi m?r nagyon z?r?g.

- Sz?ljon m?r a nagys?gos ?rnak, Elek. T?n elfelejtette, hogy elsej?n kell fizetni... Azt se tudom, hol a fejem; sz?z fel?l zargatnak az ad?ss?ggal; mag?nak pedig hasztalan im?dkozom, m?g sz?lni se mer az ?reg ?rral a p?nz?rt.

Noh?t bementem hozz?.

Felugrott a div?nr?l, le?ltetett ?s elkezdett velem diskur?lni mindenf?l?r?l; de olyan ny?jasan, olyan finoman, hogy... hogy biz ?n eg?szen megfeledkeztem az ad?ss?gr?l. El? se hozom, ha ? maga nem ker?ti sz?ba, mikor m?r nagyon megbar?tkoztunk. Megfenyegetett az ujj?val tr?f?san ?s azt mondta:

- Tudom ?m, hogy alapj?ban mi?rt keresett fel tisztelt bar?tja az er?nynek... Ugy-e a p?nz?rt?

- ?h, dehogy - mondom elveresedve.

- No, no... nem is veszem zokon ?n?kt?l, uram, a t?relmetlens?get. Magam is sz?rnyen r?stellem a dolgot, hogy az a p?nz, amit v?rok, ?gy k?sik a post?n. De legyenek nyugodtan, m?r nem k?shet sok?.

Ami engem illet, meg is nyugodtam; hanem az asszony nagyon megmosta a fejemet gy?vas?gom?rt. Hogy micsoda pipogya Jank? vagyok ?n, aki ilyen apr?p?nzzel fizettetem ki magamat? A pipogya Jank?t elnyeltem. ?s hozz? az eb?demet is el?gette. Az el?gett s?ltet is elnyeltem. Hanem a legk?zelebbi alkalommal meg is mondtam ?vik?mnek, ha olyan h?res vit?z egri asszony, rajta, menjen be ? az ?reg ?rhoz a p?nz?rt. H?t be is megy ?! Bement mint egy s?rk?ny. A f?lig nyitott ajt?n hallom a feles?gem illedelmes panaszait; a nagys?gos ?r eleg?ns orrhangj?t; - ?s l?tom, hogy a s?rk?ny ?gy j?n ki a szob?b?l, mint a kezes b?r?ny. Azt mondja:

- Hiszen m?r holnap bizonyosan megj?n az a p?nz, nem kell mindj?rt t?zet ki?ltani!

Egyet hunyor?tottam a szememmel, azut?n csendesen d?c?gve elsompolyogtam hazulr?l. De iszen, j?l vagyunk m?r! Az ?n asszonyk?mat, l?tom, elsz?d?tette az ?reg ?r; m?r most azt?n nem tudom, ki veszi meg rajta a p?nzt. Eh, mit, gyalu, f?r?sz...! az?rt m?g nem k?tj?k fel a koldustariszny?t! Majd el?l?nk valahogy!

Mikor egy este hazaker?l?k, azt mondja az ?n ?vi lelkem igen haragos kedv?ben:

- Hallja Elek, mif?le furcsa szobaurat hozott maga a nyakunkra?

- Ugyan milyet?

- Hiszen ez nem is anyasz?lte ember, hanem valami t?ltos vagy t?nd?r, aki sz?nyogl?bbal vagy mivel ?l!

- Hogy-hogy?

Share on: WhatsApp @Hash Facebook Tweet