Read Ebook: St. Ronan's Well by Scott Walter

Font size: 10 px 15 px 20 px 25 px 30 px 35 px

Background color: BlackWhiteGrayLight GrayDark GrayDim Gray

Text color: BlackWhiteGrayLight GrayDark GrayDim Gray

Apply/Save settings

Ebook has 2819 lines and 182975 words, and 57 pages

- Hogy-hogy?

- H?rom napja v?rom, egyre v?rom, mikor megy eb?delni vagy vacsor?lni; de uramfia, m?g csak ki sem mozdul a szob?b?l! Egyre ott hever a kanap?n ?s a plafondot b?mulja... Pedig azt mondja, hogy nem beteg.

- H?t azt?n mit tegyek most ?n vele?

- Mit tegyek... Mit?... Ha ?n lenn?k az ember, a gazda, majd tudn?m, mit tegyek!... Ma ?gy is h?rom szem?lyre f?ztem vacsor?t!

Noh?t, gyalu, f?r?sz... egy asszony kerepl?se nem a vil?g. Megh?vtam szer?ny asztalunkhoz az ?reg urat s mondjam, ne mondjam? - ett?l fogva n?lunk vend?geskedett. Nagyon megszerett?k. Nemcsak ?n meg az anyjukom, hanem a rajk?k is,... azok val?s?ggal belebolondultak. Ha barackot nyomott a fej?kre, mintha s?rgacukrot szopogatn?nak; mikor elk?ldte ?ket a boltba, mindig bet?rt?k az orrukat a nagy verseng?sben, melyik ?rjen hamarabb haza. J? ?g tudja, mivel kenyerezte le ?gy ?ket!

Eddig j?l van; a p?nz m?g egyre j?n a post?n... mi pedig v?runk. Azon vigasztal?dunk, hogy majd j?l esik egyszerre a nagy summa. Telik az id?; sz?pen ?sszeszokunk a nagys?gos ?rral; de azut?n meg mi ?sszefogunk magyarosan ?vik?mmel; dolgozunk ?jjel-nappal; ?n f?rok, faragok, gyalulok; ? meg mos; lassan t?rlesztgetj?k az ad?ss?got, s?t ?sszekapar?tottuk valahogy a h?tral?kos h?zb?rt, valami nyolcvan forintot. Akkor azt?n, mikor minden sz?pen elsimul, az ?n bolond eszem egyet kalamajk?z - ?s k?sz a baj.

Nyilv?n az ?rd?g incselkedett velem, mikor fejembe vettem azt a gondolatot. Szombat volt. Kor?n ker?ltem haza a gy?rb?l. ?vi nem volt otthon; valami v?n n?n?masszonyokkal szedri?zott k?s? estig, a s?t?n ?r?m?re. A nagys?gos ?r megint ott hevert a div?non ?s olyan szomor?, de olyan keserves arcot v?gott, hogy szinte a szivembe nyilallott valami. Azt mondja odabenn Belzebub valamelyik fia:

- Te, J?nos, tudod-e mi?rt olyan szomor? ez a szeg?ny nagys?gos ?r? Nem m?s?rt, mint ami?rt a szomjaz? eleped v?z n?lk?l, ami?rt a vir?g elsz?rad napf?ny hi?n. A szeg?ny nagys?gos ?r az?rt hervad el, mert elvett?k t?le azt, ami neki a friss v?z, a napf?ny, a leveg?, - a k?rty?t. L?thatod, hogy az ?regnek nincs m?r egy veres r?zgarasa sem, h?t nem is k?rty?zhat; hanem ha van benned egy kis sz?v, am?g az asszony hazaj?n, ?tsz vele egy-k?t krajc?ros dur?kot!

J?nos egyet gondolt, kett? lett bel?le. Az alm?rium tetej?r?l el?ker?lt egy pakli v?n k?rtya; le?l?nk; osztunk, nyer?nk, veszt?nk; csak veres p?nzbe j?tszunk; hanem az?rt az ?reg ?r oly friss, oly boldog ?s sz?rke vizes szemei mintha egyre m?morosabban csillogn?nak. Gondolom is magamban:

- No, v?n cimbora, ?gy-e emelgeti most valami a rozzant bord?idat?... Eml?kszel-e, mikor az a kast?ly, meg az a gy?ny?r? erd?, meg az a sz?pen kolompol? gulya ?gy ?szott el t?led, mint most t?lem a csizmadia-tall?rok?

De hogy j?tszik! Milyen nyugodtan, milyen eleg?nsan, ?s hogy otthon ?rzi mag?t... ak?r a mad?r a leveg?ben. Azut?n meg ?n nem tudom, micsoda boszork?nys?g ?z velem j?t?kot... Ugy tetszik egyre, hogy ?n nem a szeg?ny, j?mbor asztalos vagyok; hanem a hars?nyi jegyz?, a h?res gavall?r, aki jukker-kocsin hajtat ?t a v?rmegy?n ?s a kaszin?ban az alisp?nnal tarokkozik. ?s am?g ?gy valami k?dben, valami ?lomban botork?zom, a r?zp?nz ?tv?ltozik ez?stt?, az ez?stp?nz bank?v?; azt?n azon veszem ?szre magam, hogy a nagys?gos ?r m?r nem tartozik a lak?s ?r?val sem; lassan lekvittelt?k az eg?szet ?s egyszerre csak sz?pen ?t kezdenek s?t?lni hozz? a h?zb?rre f?lrerakott tizesek is. A j? Isten tudja, hogy van?... T?bbnyire j? k?rtya ker?l a kezembe; de az az ?reg ember ott azzal az ? sz?m?t?, okos j?t?k?val ?s kigyulladt szemeivel mindig mag?hoz cs?b?tja a szerencs?t. Mindig jobb k?rty?ja van v?gezet?l. Egyszerre azt?n nagyot d?ng valami a f?lem mellett; mintha fel?bresztettek volna. Akkor ?szott el az utols? forint.

F?lkeltem ?s sz? n?lk?l abba hagytam a j?t?kot. Forgott velem a vil?g. Nem l?tom, mint hajlik meg el?ttem a nagys?gos ?r olyan eleganci?val, mint egy gr?f valami herceg el?tt a j?t?k ut?n; nem hallom udvarias k?sz?nt?s?t... A hars?nyi jegyz? elp?rolgott s itt maradt a j?mbor asztalos, aki ?rzi, hogy egy rettenetes b?nt k?vetett el.

Kimentem az utc?ra ?s sok?ig k?boroltam odak?nn h?borg? l?lekkel, keser? sz?vvel. Nagy, nagy keser?s?g r?g?dott odabenn ?s mindegyre kegyetlenebb?l... Eszembe jutott, mennyit ?jszak?zott a szeg?ny ?vi, am?g ?sszekuporgattuk azt a p?nzt, amit most elvertem; mi mindent meg nem vont mag?t?l... Nem r?stellem: mikor erre gondoltam, egy p?r k?nnycsepp is v?gig gurult az orc?mon. ?s - Isten b?n?l ne vegye! - mind a bennem ?sszegy?lt m?reg a szeg?ny nagys?gos ?r ellen fordult. De m?r ilyen az ember: annak minden ?ron b?nbak kell. ?vinek ?n vagyok az; nekem pedig j? lesz ez a v?n ember... Mert ?mb?r ?n h?vtam ?t k?rty?zni ?s ?n k?pzeltem magamat a hars?nyi jegyz?nek, m?gis ? az oka mindennek. Az csak vil?gos... gyalu, f?r?sz!

Mikor hazaker?ltem, az asszony m?r lefek?dt. Szerencs?re, k?l?nben az Isten tudja, hogy ?lltam volna meg a szeme el?tt! De a nagys?gos ?r kalitk?ja ?res volt. A v?n stiglic kir?p?lt.

Hajnal t?jban vet?d?tt haza. De milyen ?llapotban! A be?t?tt cilinder?r?l hossz? r?zsasz?n? t?llfoszl?ny l?gott le ?s a h?t?ra h?rom pezsg?s vignetta volt ragasztva. T?ntorogva ment ?t a konyh?n, hol f?ty?r?szve, hol meg ezt z?mm?gte elnyujtott siralmas n?ta sz?ban:

- Hej Obilics Milos... Kraljevics M?rk?...

No, sz?p mad?r, te ugyan j? helyre tetted a mi keservesen kuporgatott p?nzecsk?nket! - gondolom m?g jobban nekikeseredve ?s hallgatom bosszusan a szob?b?l kihangz? f?tty?t meg mormog?st. Egyszerre nagy recseg?s riaszt fel.

- M?g ?sszet?ri mag?t a v?n fick? ebben az ?llapotban! - mond?m magamban, ?s felkelek; benyitok a szob?ba.

Uramfia, h?t az asztal alatt fekszik nagy k?nyesen! A fogai k?zt egy kialudt cigarett?t szorongatott.

- Mit keres az asztal alatt nagys?gos ?r? - sz?lok be m?rgesen.

- Nem asztal ez fiam, hanem mennyezet. Nem valami aranyos; hanem m?gis valamelyes, hehehe...

- De megh?l ott az ?r... j?jj?n a puha, meleg ?gyba!

- Nem lehet... az olyan ?gy parasztnak val?... keszt?lczi ?s basaharczi Basarczy D?me mennyezetes ?gyban sz?letett, mennyezetes ?gyban tud csak j??z?t aludni ?s mennyezetes ?gyban kiv?n meghalni.

Oh, te veszend? l?lek! - gondoltam magamban ?s b?r haragudtam r?, m?g sem volt lelkem, hogy ott hagyjam a hideg, nyirkos padl?n. Kih?ztam az asztal al?l; felnyal?boltam ?s er?szakkal beletettem az ?gy?ba. Az ?reg ezalatt egyre fecsegett valamit ?ssze-vissza.

- Te, ez a r?c fruska, azokkal a bog?r szemekkel, avval a koromsz?n? hajjal... mondom neked cimbora, ennival?... Oszt' hogy ?nekel a tambura mellett, de hogy!

Megint elkezdte z?mm?gni keservesen:

- Hej Obilics Milos, Kraljevics M?rk?...

Mikor m?snap d?lben hazaj?ttem a gy?rb?l, az asszony int, hogy lassan j?rjak.

- Ne z?r?gj?n a csizm?ival! - s?gja. - A nagys?gos ?r m?g alszik.

H?t persze, hogy alszik a tegnapi kirug?s ut?n. De ?n m?r nem b?nom. Csak az?rt is, ?gy lev?gtam a zubbonyomat, hogy szinte porzott. ?vi eg?szen elk?pedt.

- Megbolondult maga? - dadogta - ?s ?gy ?llt ott mint a s?b?lv?ny. A j? l?lek annyira beleszokott m?r abba, hogy a nagys?gos ?r rabszolg?ja legyen, hogy az ?n l?zad?somt?l eg?szen megr?m?lt. Pedig ?n kiab?ltam ?m!

- Meg h?t; de akkor bolondultam meg, amikor r?d hallgattam ?s ezt a v?n korhelyt tov?bb is itt tartottam a nyakunkon! H?t igen is k?t?zni val? bolond voltam akkor ?s ha kell, ?r?st adok r?la ?s al??rom: ?n T?th Elek, a f?v?ros legnagyobb bolondja.

Mindj?rt meg is b?ntam a hevesked?semet; kiv?lt mert odabenn a szob?ban megmozdult valami. Csakugyan fel?bresztettem a nagys?gos urat. Hallottam amint felt?p?szkodott az ?gyb?l ?s amint csoszogni kezdett papucsaiban. Haragom mindj?rt lecsillapult. Elsz?llt mint a f?st a sz?llel. ?s azt gondoltam, b?rcsak ne hallotta volna meg szavaimat. Sz?gyeltem nagyon, hogy majd azt hiszi, sajn?lom a p?nzt; ami ugyan igaz, de kimutatni nem nagy gavall?rs?g. Elhallgattam ?s sz?tlan t?rtem, mint nyelvel az ?vik?m ?s bizony?tja fejemre az ?n nagy, ?lnok, fekete hazugs?gomat, mikor azt mertem ?ll?tani, hogy ? tartotta itt az ?reg urat. Egyszer azt?n nyilik az ajt? ?s a nagys?gos ?r egyenesen kifel? tart. Elment eb?d n?lk?l.

Nem is j?tt t?bb? vissza. Isten l?tja lelkemet, egy cseppet sem ?r?ltem ennek; ink?bb sajn?ltam. Hej no! gyalu, f?r?sz, csak m?r ne hallotta volna meg azt a gorombas?got, amit bolond fejjel kikottyantottam! De ki hitte volna, hogy ?gy a sz?v?re veszi?

Elt?nt; se h?re, se hamva nem maradt. J? ideig nem hallottunk r?la semmit. Egyszer a gy?rb?l elhivatnak a k?rh?zba egy beteghez, aki velem akart besz?lni. Megyek; bevezetnek a nagy k?z?s betegszob?ba. H?t, uramfia! - ott haldoklott keszt?lczi ?s basaharczi Basarczy D?me ?r egy kem?ny k?rh?zi ?gyon... mennyezet n?lk?l!

Bizony a nagys?gos ?r volt. Alig lehetett r?ismerni, ?gy elsov?nyodott; - l?tni val? volt, hogy a v?g?t j?rja. Nagyon r?tul lihegett m?r; a l?lekzet csak ?gy sipolt a tork?ban.

- Kedves nagys?gos ?r, - sz?lok hozz?, - hivatni tetszett, elj?ttem.

Mintha nagyon meg?rvendezett volna a l?t?somon. Azt susogja:

- K?sz?n?m T?th ?r, k?sz?n?m. Egy nagy k? nyomja lelkemet; nem tudn?k nyugodtan meghalni, am?g nem k?nny?tek rajta.

Nagyon megnehezedett a szivem, mikor ?gy hallottam besz?lni. Elkezdtem vigasztalgatni.

- Ugyan m?r mit besz?l, gyalu, f?r?sz a nagys?gos ?r? Koccintunk mi m?g a gy?gyul?sa ?r?m?re! A feles?gem m?r ?gyis panaszkodik, hogy az?ta m?g a f?z?kan?l se ?ll a kez?ben, ami?ta a nagys?gos ?r nem dics?ri a f?ztj?t.

De ? csak r?zza a fej?t.

- Nem gy?gyulok meg ?n soha T?th ?r; suhog m?r mellettem az a fekete... Hanem addig nem halok meg, am?g maga meg nem bocs?t.

- M?r hogy ?n? De t?n ink?bb ?n k?rjek bocs?natot az?rt a gorombas?g?rt...

Csod?lkozva tekint r?m; j? ideig hallgat; azut?n azt mondja:

- H?t nem tudja?

- Mit?

Csak ?gy t?rd?si, alig hallhat?an az ?n nagys?gos uram:

- Hogy ?n mag?t - megcsaltam.

Ehen, ?rtem m?r, hova v?g a besz?d. Az nyomja a lelk?t szeg?nynek, hogy csak ?gy r?videsen k?rty?val fizetett ki, ami bizony h?l?nak nem volt valami sz?p. Azut?n az is igaz, hogy nem nagy dics?s?g, ha az ember azt se mondja, hogy befellegzett, csak elmarad r?videsen a kv?rt?lyr?l. De hogy a nagys?gos urat valaha csal?nak mondjam... Noh?t, gyalu, f?r?sz, ?rd?g vigye ezt az eg?sz dolgot! Nagyon a lelk?re besz?lek, hogy ne b?suljon. De r?m sem hallgat. Azt motyogja:

- Akkor volt az, amikor elnyertem a p?nz?ket...

Share on: WhatsApp @Hash Facebook Tweet