Read Ebook: A Berzsenyi-leányok tizenkét vőlegénye: Tollrajzok a mai Budapestről by Ambrus Zolt N

Font size: 10 px 15 px 20 px 25 px 30 px 35 px

Background color: BlackWhiteGrayLight GrayDark GrayDim Gray

Text color: BlackWhiteGrayLight GrayDark GrayDim Gray

Apply/Save settings

Ebook has 1657 lines and 67041 words, and 34 pages

A BERZSENYI-LE?NYOK TIZENK?T V?LEG?NYE

Ambrus Zolt?n Munk?i

A BERZSENYI-LE?NYOK TIZENK?T V?LEG?NYE

TOLLRAJZOK A MAI BUDAPESTR?L

R?VAI TESTV?REK IRODALMI INT?ZET R.-T.

Ambrus Zolt?n

A BERZSENYI-LE?NYOK TIZENK?T V?LEG?NYE

TOLLRAJZOK A MAI BUDAPESTR?L

R?VAI TESTV?REK IRODALMI INT?ZET R.-T.

AZ ?SSZES JOGOK FENTART?S?VAL.

- Ostende; a tengerparton. Augusztus v?ge fel?; alkonyat t?j?n. J? t?vol a Casino ?p?let?t?l, a hol a s?t?l?k m?r kevesbednek, k?t ifi? alak halad el?re, kifog?stalan katonal?p?sben: Berzsenyi Elza b?r?kisasszony ?s tarteleki Telegdy Mikl?s, t?nyleges husz?rhadnagy. Elza m?r tudja, hogy ?t percz mulva meg fogj?k k?rni. Eddig ismeretlen, zavaros ?rz?sek k?rny?kezik; nagyon el van foglalva a saj?t szem?ly?vel, s f?l?tte sz?rakozottan hallgatja az oldala mellett z?rg? ?s csattog? urat, a ki alighanem az elj?vend?. Sokszor s?t?lt m?r kettesben, ?s nemcsak ?reg urakkal; hanem ez eg?szen m?s. K?pzelete a k?pesk?rty?kat forgat? g?p k?vetkezetess?g?vel vet?ti el?je mindazokat a szabads?gokat, a melyeket v?leg?ny ?s menyasszony megengedhetnek maguknak; s ekk?zben arra gondol, hogy alighanem kipirult egy kev?ss?, a mi k?ts?gtelen?l megsz?p?ti az arcz?t. ?rzi, hogy haj?t ?sszeborzolta a sz?l, s ?sszehasonl?tja mag?t azokkal a szerelmes kis vad?czokkal, a kiket a szinh?zban l?tott. Esz?be jut, hogy az els? szerelem nincs k?tszer, hogy sohase lesz t?bbet ennyire fiatal, s hogy az ?let olyan, mint a l?nczhid. Mindez szinte el?rz?keny?ti. Mikl?s egy ?les ?rtelm? pointer apr? eseteit adja el?, l?that? kedvtel?ssel, de ama megszokott, levetk?zhetetlen, tudatos nyugalommal, a mely egyetlen t?k?je. Ezt a nyugalmat kis r?szben ?sei hagyt?k r? ?r?k?l, kis r?szben a nevel?s gyarap?totta, n?velte, nemes?tette; ha azonban az ?si j?tulajdons?g hat?rozott er?v? fejl?d?tt ki benne, ez legnagyobbr?szt saj?t ?rdeme. Mikl?s b?lcsen ?tl?tta ?s folytonosan szemmeltartja, mily igaz ?s hasznos ama figyelmeztet?s, a mely szerint: az ?r sohase siet ?s sohase j?n ki a sodr?b?l. Mialatt a kutyat?rt?netet magyar?zza, nem felejtkezik meg a k?z?ns?gr?l. Mint a kacz?r asszony, a ki m?g az egyiknek besz?l, a m?sikat lopva, biztat? pillant?sokkal gy?ny?rk?dteti: t?ntet?en pengeti sarkanty?j?t az ismeretlen h?lgyek ?r?m?re. Elz?nak sz?l, de a t?bbieknek cseng-bong. A s?rgar?z ?kszer egyre z?r?g: >>Vakuljatok, kontinens h?lgyei!<<... s Mikl?s koronkint learatja a hat?st. Ilyen tekinteteket vethetett maga k?r?l Timur Lenk, a mikor ?lmos volt. Mikl?s meg van gy?z?dve, hogy k?r?l?tte mindenki, a ki ?l, azt mondja mag?ban: >>Ez a vil?g els? katon?ja!<< Val?j?ban pedig az idegenek azt gondolj?k: >>K?l?n?s n?p ezek a Tzigane-ok! A zen?szeik kardot viselnek, a legszebb n?knek udvarolnak, ?s v?g?l t?ny?rt hordanak k?r?l!<< -

Mikl?s. - Erre ?n azt mondom a kuty?nak... De Elza, maga nem hallgat r?m!

Elza . - Mit mondott a kuty?nak?

Mikl?s . - Most nem arr?l van sz?.

Elza. - Pedig oda hallgattam... Isten bizony ?rdekelt, a mit mondott... Az igaz, hogy egy kicsit elgondolkoztam. De ennek is maga az oka. Nagyon kiv?ncsiv? tett azzal, hogy valami fontosat fog mondani.

Mikl?s. - No az?rt ne ugr?ljon.

Elza. - De hallja, k?rem...

Mikl?s. - ?s ne gesztikul?ljon. K?l?n?sen ne gesztikul?ljon. L?ssa, maga egy f?ldresz?llt angyal. Sok ezer esztend?nek kellett elm?lnia, m?g a vil?g egy olyan t?k?letes l?nyt tudott ?sszehozni, mint maga. De mag?nak is van egy hib?ja. Egy kicsit gesztikul?l.

Elza. - Ha maga azt hiszi, hogy itt nincsenek magyarok...

Mikl?s. - Szavamra mondom. ?s ez nem sz?p. Az ember nem mozog. Az ember abszol?te nem mozog. Mag?ban nincsen egy?b kivetni val?...

Elza. - K?sz?n?m, de kik?rem magamnak, hogy engem leczk?ztessen, ak?r ezer ember el?tt, mint most, ak?r n?gyszemk?zt. Szeretn?m tudni, mi cz?men vesz mag?nak jogot...

Mikl?s. - ?n, a ki ?gy szeretem mag?t, mintha a f?rje voln?k...

Elza. - El?sz?r, a f?rjemnek sem fogom megengedni, hogy nekem tan?csokat adjon... ... ?s m?sodszor, maga egy kicsit k?pzel?d?. Sajnos, nem ez az egyetlen, a mi mag?ban kivetni val?; m?gis, tal?n megmondan?, honnan veszi a b?tors?got...

Mikl?s. - K?r haragudni. Haragudni k?r. K?l?nben maga nem is haragszik. Mag?nak ink?bb tetszik, hogy ?n megmondom az igazat. T?bbet mondok: ?n ezzel impon?lok mag?nak. Meg?nta m?r, hogy mindenki gratul?lja: >>Istenem, milyen okos! Istenem, milyen herczig!<<... ?s ?r?l, hogy van egy j?bar?tja, a ki nyersen megmondja az igazat.

Elza. - Ebben van valami. A maga gorombas?ga nekem ir?nyt?, horgony, r?vpart, vagy a hogy akarja. Mert azt hiszem, hogy maga legal?bb ?szinte. Istenem, ha m?g ebben is csal?dnom kellene! Ha maga nem sz?vb?l volna goromba, hanem csak az?rt, hogy impon?ljon!

Mikl?s. - No l?ssa. ?s ha m?r err?l besz?l?nk, h?t tudja meg, hogy mit akartam mondani. K?zt?nk nem lehet sz?, mert ehhez t?ls?gosan intelligensek vagyunk, erk?lyjelenetr?l, holdvil?gr?l, >>meghalok<<-r?l, ?s m?s egy?b nyavalyg?sr?l, mi a fene.

Elza. - No n?!

Elza. - Tudom, Miczu.

Mikl?s. - Olyanok k?zt, mint mi, ez nem mehetett a n?lk?l, hogy az ember ne gondoljon arra is, hogy no h?t azt?n mi lesz? ?s ha sohase is besz?lt?nk err?l, az?rt meg tudtuk ?rteni egym?st. Engem k?nny? volt kital?lni, ?s ?n ?gy vettem ?szre, hogy maga se idegenkedik att?l, a mit ?n most el? fogok hozni.

Elza. - Feljogos?tottam arra, hogy rem?ljen, ez igaz.

Mikl?s. - No m?r most itt az ideje ezzel az eg?sz dologgal tiszt?ba j?nni. Maga nem fogja t?lem azt kiv?nni, hogy hirtelen a sug?lyukhoz vonszoljam mag?t ?s kiab?lni kezdjek: >>Tu m' ami!<<, mint az oper?ban a tenor, ?s azt se, hogy felk?ldjem az ?reg ?rhoz a nagyb?ty?mat, a Telegdy Viktort, par?d?ban ?s ez az ?reg ?riember, a kinek eddig m?g minden siker?lt a vil?gon, a mit a fej?be vett, magukt?l egy nagy kosarat czipeljen nekem haza.

Elza . - Vil?gos.

Mikl?s. - E szerint nincs egy?b h?tra, mint hogy megk?rdezzem mag?t?l, mondja meg nyiltan, katon?san, mit sz?l maga ?n hozz?m, ?s mit sz?lna hozz?m az ?reg ?r?

Elza. - H?t ?n nem csin?lok titkot bel?le, hogy szeretem mag?t, ?s abb?l se, hogy a viseletem ut?n fel kellett vetni ezt a k?rd?st; v?rtam ezt ?s nem vagyok egy cseppet se meglepetve. Bolond az eset, Miczu; mert ?n a szerelmet ostobas?gnak tartom. Vagy ink?bb fr?zisnak, a melyet az asszonyok az?rt tal?ltak ki, hogy a hib?ikat mentegess?k, takargass?k vele, mint valami aranyos sz?vet? lepellel. ?s m?gis szeretem mag?t, mert nem el?g, hogy maga jobban tetszik nekem, mint a t?bbiek, hanem sz?vesen megmondom, hogy maga n?lam ? part van. Vonz? ?s nem ut?latos, a mit mag?nak nem magyar?zhatok meg. Ez tal?n nem sok.

Mikl?s. - Nekem ?ppen el?g.

Elza. - Csakhogy ?n fura le?ny vagyok, a ki maga sincs tiszt?ban maga-mag?val. N?zze, Miczu, mondok valamit. ?n gyakran f?ltettem magamban a k?rd?st, hogy tulajdonk?ppen mi?rt is szeretem mag?t. ?s erre a k?rd?sre soha se tudtam felelni. N?ha azt hiszem, az?rt szeretem mag?t, mert katona; az a katona, a ki a legk?zelebb ?ll hozz?m; ?s ?n csak ezt az egy p?ly?t tartom f?rfiemberhez ill?nek. M?skor azt gondolom, ez az?rt van, mert maga az egyetlen, a ki szigor?an b?nik velem, ?s kim?letlen?l megmondja a hib?imat, de minden indulat n?lk?l, nyugodt, ?des, ?seredeti gorombas?ggal. Engem soha se tartottak kord?ban, s meghalok az?rt, hogy kord?ban tartsanak, tal?n mert hi?ba ?h?tozom ut?na. De meglehet az is, hogy a jelleme tetszik nekem: a hidegs?ge, cs?ndes hat?rozotts?ga, v?szj?sl? nyugalma, mely oly j?l ?ll az alakj?hoz, a nyerses?ge, ?s az, hogy megl?tszik, mennyire tud akarni. De ebben se vagyok bizonyos, mert rajtakaptam magam, hogy azokat tal?lom rokonszenves jellemvon?soknak, a melyeket megtal?lok mag?ban. Egy darabig p?ld?ul nem tudtam, mire van hajland?s?ga: a f?sv?nys?gre-e, vagy a pazarl?sra. ?s ekkor f?gg?ben tartottam azt, hogy a k?t dolog k?z?l melyiket tartsam er?nynek. Ha kider?lt volna, hogy sz?rja a p?nzt, azt mondtam volna: pazar, mint egy kir?ly; pazar, mint egy h?s, a ki nem t?r?dik semmi kicsinyes dologgal, a ki nem szorult r? semmire, mert ?nmag?ban van az ereje. Ha meg az der?l ki, hogy ?l?re rakja a garast, arra esk?dtem volna, hogy a takar?koss?g az eszesek, az akarater?s emberek, a hatalomra t?r?, nagyszab?s? emberek er?nye. R?j?ttem, hogy se f?sv?ny, se pazar; az?ta ezt a k?z?putat, ezt a harm?ni?t ide?lisnak, a pazarl?t ostob?nak, s a takar?kost kicsinyesnek l?tom. Mi ez?

Mikl?s. - Ez a vonzalom.

Elza. - Legyen ?gy, de ?n nem b?zom magamban. L?ssa, vannak perczek, a mikor azt hiszem, hogy egyszer?en az?rt szeretem mag?t, mert maga a Telegdy Viktor unoka?cscse. Mondtam m?r mag?nak, hogy kisle?ny koromban a maga nagyb?tyja volt az ?n ide?lom, persze csak az utcz?r?l ?s az ujs?gokb?l. Ez a dalia, a ki fiatal kor?ban mindenkit pofon v?gott, f?rfikor?ban mindenkit agyon l?tt, s most mindenkit kiballot?roz a kaszin?b?l, nekem ?r?kre eszm?nyk?pem marad.

Mikl?s. - Ez semmi. De l?tn? k?rty?zni! Ugy k?rty?zik, mint egy isten!

Elza. - Bizonyosan nagyon megunta m?r az asszonyokat.

Mikl?s. - Meghiszem azt! Volt egy id?, a mikor minden zseb?ben egy-egy asszony lakott... f?jdalom!

Elza. - Kiv?teles embereknek kiv?teles t?rv?nyeik vannak.

Mikl?s. - ?n nem mondom, hogy nem f?nyes ember, de hogy valaki egy csapat idegen n? kedv??rt megr?vid?tse a v?r?b?l val? unoka?cscseit, ezt soha se fogom meg?rteni. ?s azt?n, ha valaki olyan f?nyes ember, m?rt nem foglalkozik ink?bb az ?nzetlenebb n?kkel?!

Elza. - Blindre mondhatom, hogy nagy puszt?t?st vitt v?gbe azok k?z?tt is. Tudja, magamr?l ?t?lek. K?nnyen meglehet, hogy, ha csak tizen?t esztend?vel fiatalabb, ? lett volna az, a kibe beleszeretek, ?s nem maga. A mi igen aggaszt? k?r?lm?ny.

Mikl?s. - Engem nem aggaszt.

Elza. - No, ne legyen olyan bizonyos, se mag?ban, se bennem. ?n egy igen komplik?lt l?ny vagyok, a ki magam se ismerem j?l, ?s magam se ?rtem eg?szen magamat. ?gy mondom, a hogy van. Ma m?g maga igen fenn van n?lam, a fellegekben... de elk?pzelek eseteket, a mikor egy ?gyetlen mozdulat elt?ri az etruszk v?z?t, ?s egyszerre, s?tty! - v?ge a hitnek, a rajong?snak, ?s v?ge a szerelemnek.

Mikl?s. - Nem sz?ml?ln? el? ezeket az eseteket?

Elza. - Nincs olyan sok, csak kett? van; ?s az egyiket nem akarom f?lt?telezni, mert m?r a f?ltev?s is s?rt? volna mind a kett?nkre n?zve. Ez az eset az volna, ha kider?lne, hogy maga csak egy k?z?ns?ges aranypotyk?t l?t bennem. Err?l ne besz?lj?nk. ?n mag?t olyan der?k leg?nynek tartom, hogy tal?lhatna aranyczethalat is, de azt hiszem, ?n se vagyok ?gy eleresztve, hogy a hozom?nyom mellett elhom?lyosodjam. Nem igaz?

Mikl?s. - L?tja, most j?l besz?l.

Elza. - De a m?sik eset... arr?l m?r lehet besz?lni. Teh?t ha egy sz?p napon r?j?nn?k, hogy maga nem ?gy szeret engem, a hogy ?n k?pzelem... V?rjon csak, mert nem olyan k?nny? megmagyar?zni, mire gondolok... L?ssa, maga nekem t?ls?gosan sz?p ember, ?s ?n igen bizalmatlan vagyok a sz?p emberek ir?nt.

Mikl?s. - Azt hiszi, hogy a sz?p emberek ?s a tenorist?k agyvel? dolg?ban nem j?l vannak kik?sz?tve?

Share on: WhatsApp @Hash Facebook Tweet