Read Ebook: Bukfenc by Kr Dy Gyula

Font size: 10 px 15 px 20 px 25 px 30 px 35 px

Background color: BlackWhiteGrayLight GrayDark GrayDim Gray

Text color: BlackWhiteGrayLight GrayDark GrayDim Gray

Apply/Save settings

Ebook has 526 lines and 19498 words, and 11 pages

Gy?ngyvir?g sz?gyenkezve vallotta be, hogy alig van valami ruh?csk?ja ?s azt is a nagymama ?rzi. Legfeljebb neh?ny zsebkend?t ?s ingecsk?t tudna egy batyuba k?tni.

M?lyacsai legyintett:

- Inget kapni hitelbe is. ?smerek ?n egy keresked?t, aki r?szletfizet?sre sz?llit mindent, m?g ?kszert is. A nagymama borzaszt?an gazdag, megvehetn? az eg?sz kecskem?ti-utc?t. Lesz hitel?nk b?ven.

Kipirult az arcuk, a szem?k ragyogott, amint a j?v?t festegett?k. M?lyacsai tet?t?l talpig v?gign?zte Gy?ngyvir?got:

- Majd szin?szn?t nevel?nk a kicsib?l. ?n ismerem a szinh?zigazgat?kat. Csak r?m kell bizni a dolgot. Primadonna leszel, gyermekem.

M?ut?n az id? m?r k?s?re j?rt, Gy?ngyvir?g ?sszeszedte f?zeteit. A f?rfiak m?g egy?tt maradtak, hogy megh?nyj?k-vess?k a j?vend?t, ?s f?k?nt p?nzt hogyan szerezzenek.

Gy?ngyvir?g tal?n m?g boldogabban ment fel a Sv?bhegyre e napon, mint tegnap. Igaz, hogy Imre nem cs?kolta meg a f?l?t, de ehez nem is volt alkalom. Az ut?latos M?lyacsai folyton a sarkukban volt. Pedig Gy?ngyvir?g tudott m?r egy set?t kapualjat, ahol megigazithatta volna a cip?je szalagj?t. Imr?nek lett volna annyi esze, hogy az alkalmat felhaszn?lja, miut?n csup?n karav?n-szagu l?d?k ?s olajos hord?k voltak a hosszu, m?ly udvaron. De M?lyacsai folyton besz?lt. Gy?ngyvir?g szomoruan ment el a kiszemelt kapu mellett. Nem volt b?tors?ga az aranyfogu ember jelenl?t?ben a cip?je szalagj?t megigazitani.

Utj?ban, amely a sv?bhegyi vill?hoz vezetett, k?tszer is felirta egy padra:

?s nem t?r?lte el az ir?st.

?jjel eloltotta a l?mp?st, a teli holdba n?zett, amely a hegyek felett j?rt, mint egy nagy szem ?s elgondolta sz?k?s?nek r?szleteit. Kiugrik az ablakon ?s a B?la kir?ly-ut fel? veszi a c?lt. Egy kanyarod?n?l felt?nik Pest ezer l?mp?s?val. A nagy alv? h?zak k?z?tt epedve v?r valaki, mint egy csillag, aki egy m?sik csillagot v?r az ?gr?l.

Annyit n?zett a holdba, hogy lehajtotta fej?t az ablakp?rk?nyra, elf?radt, faleveleket hallott besz?lgetni egy kis le?nyr?l, aki este az erd?ben felakasztotta mag?t egy f?ra, sz?l simogatta a haj?t, mint egy j?s?gos lehelet, egy kis k? csendesen megmozdult a hegyoldalban ?s halkan legurult a f?k k?z?tt; ?jf?l volt s csendesen elaludt.

Azt ?lmodta, hogy a holdb?l a ablakp?rk?nyra l?pett egy ?reg t?rpe ?s szigoruan megk?rdezte, hogy hov? tette a sziv?t?

Felelni akart, de nem tudott.

Az ?sz hosszu volt, mint egy f?nyl?, v?r?s n?i hajsz?l.

A nagymama gyanakodni kezdett. Gyakorlott asszonys?g l?t?re nem sok?ig maradhatott el?tte titokban a v?ltoz?s, amely unok?j?n v?gbement. Reggelenkint az ablakhoz vezette ?s sas-szem?vel m?lyen a Gy?ngyvir?g szem?be n?zett.

- M?r ism?t nem aludt?l rendesen, - mormogta.

M?skor megvizsg?lta, mint egy n?orvos, tet?t?l-talpig.

- Csak addig vagyok a nagyany?d, amig tisztess?ges le?ny vagy.

V?g?l betiltotta a Fipsz iskol?j?t. Gy?ngyvir?gnak otthon kellett maradni a sv?bhegyi vill?ban ?s n?zhette a pirosl? hegyoldalakat, feh?rl? utakat, s?rga v?lgyeket, m?l?z? fellegeket.

- Betegnek ?rzem magam, - suttogott a nagymama.

- Csak itt kaphatom vissza az eg?szs?gemet.

Babon?san bizakodva fek?dt a f?ben a r?gi villa el?tt, ahonnan az alant kanyarg? feh?r orsz?gutat lehetett l?tni. Teli sz?jjal szivta a hegyi leveg?t, s?rga antikgy?r?s ujjaival kapaszkodott a lengedez? sz?lhez, az ?lett?l teljes ?reg f?khoz, de ?szrevette ismer?seit a B?la kir?ly-uton. Gunyosan elmosolyodott, ha n?ket vagy urakat l?tott, akik t?len a kecskem?ti-utca z?ld h?z?t l?togatj?k.

- Milyen j?, hogy ?n hallgatok, - mormogta mag?ban, mid?n egy-egy el?kel? h?lgy lengett el a villa el?tt, mint egy l?tom?ny.

Ez a v?nasszony tele volt csod?latos pesti titkokkal, amelyeket hosszu ?let?n ?t gy?jt?tt a lakoss?g f?rfi ?s n?i t?rsadalm?r?l. N?ki mindent megvallottak a f?rfiak ?s a n?k el?rult?k legbens?bb titkaikat.

- Az eg?sz Pest v?l?p?rt inditana, ha kinyitn?m a sz?mat, - ny?sz?r?gte a f?v?n hever?szve, amely nem akarta visszaadni eg?szs?g?t. Szidta a k?rty?st, akit?l egykor olcs?p?nzen megv?s?rolta a sv?bhegyi nyaral?t. Minek volt neki a villa, ha benne meggy?gyulni sem tud? Napr?l-napra d?h?sebb lett ?s szok?sa ellen?re k?zel ment a r?csos kapuhoz, amikor is egy k?v?r, buj?lkod? arcu j?r?kel? uriember felismerte, ijedten k?sz?nt?tte a s?rga arcu, v?rcseszem? >>gr?fn?t<<, azt?n ugy elmenek?lt, mintha pusk?b?l l?tt?k volna ki.

- K?r volt ugy szaladni Steiger ur, - mondogatta a nagymama titkol?dzva, - Itt ?n is tisztess?ges n? vagyok.

Ellenben mindig nagyon vigy?zott, hogy Gy?ngyvir?g ne mutatkozzon a villa els? r?sz?ben. A gy?ny?r? le?nyk?nak h?tul kellett tart?zkodni, ahol ?sszeszorulnak a v?n f?k, mint a rejtelem ?s a bujk?l? rig?n kiv?l senki sem l?thatja a gyermek r?zv?r?s haj?t.

Egy k?pad volt az emelked?sen, mint az ap?c?k klastrom?ban. Lehets?ges, hogy valamikor szent asszonyok k?zimunk?ztak e helyen, vagy boldogtalan n?k v?rt?k a v?ros fel?l v?leg?ny?ket, aki soha sem ?rt ide.

Itt ?ld?g?lt Gy?ngyvir?g, mikor a nagymama megengedte. ?br?ndozgatott a j?s?gos Fipsz urr?l, a szentk?parcu Imr?r?l ?s a kereskedelmi sz?mtanr?l, amelynek ugyl?tszik ?r?kre bef?ty?ltek. J?kai M?r reg?ny?t, az Aranyembert tal?lta meg a h?zban. Vajjon ki olvasta el?tte az ?sszerongyol?dott k?nyvet? Ki volt az, aki utolj?ra k?pzelte mag?t No?minek e helyen? Gy?ngyvir?g Senki-sziget?n Imr?t v?rta, akinek elfelejtette vezet?knev?t megk?rdezni.

Egy d?lut?n ism?t reg?nyesen n?zte az ?reg f?kat ?s hallgatta a szelet, amely m?g soha sem tan?n?csolt j?raval? dolgot a mag?nyban, mid?n hirtelen l?p?seket hallott a h?ta m?g?tt.

Az aranyfogu ember k?zelitette meg h?tulr?l az elhagyott vill?t.

Gy?ngyvir?gnak tork?n akadt a sz?.

M?lyacsai nyugodtan forgatta v?kony s?tap?lc?j?t, mint egy nagyvil?gi gavall?r. Z?ldkezty?s kez?vel megsimogatta a le?ny fej?t.

- Nem kell busulni, gyermekem. Bar?tai nem felejtett?k el ?nt s dolgoznak a kiszabadit?s?n. Csak ne veszitse el a rem?nyt.

- K?rem, a nagymama itt van.

M?lyacsai pazarul legyintett:

- Ismerem ?n az ?reg tekintetes asszonyt. Ne f?ltsen engem, gyermekem. Helyt?llok ?n a nagymam?val szemben.

- Meg?l a nagymama...

- Gyermekem ne besz?lj csacsis?got.

M?lyacsai azut?n megragadta Gy?ngyvir?got ?s moh?n, mint egy sz?rnyeteg k?zeledett fel?. A pesti sz?lh?mos keze haj?ban turk?lt, f?l?be ?rtelmetlen, zongoraverkli m?dj?ra cseng?-bong? szavakat sugdosott, nagy melle lihegett, mint egy fujtat?, tagjai kinyultak, mint a p?k? az aranyl?gy ut?n; a nyaka r?ncos ?s beesett volt ?s egy ?r ugy t?ncolt a petyh?dt b?r alatt, mint egy verg?d? mad?r.

Gy?ngyvir?g el?tt els?t?tedett a vil?g. Hirtelen ugy ?rezte mag?t, mint azok a nagykalapos, olcs? parf?m?s, feketef?tyolos, selyemruh?s n?k, akik a nagymama pesti h?z?ba osonnak. K?nnyek omlottak szem?r?l ?s egy r?gen elfelejtett gyermekkori im?ds?g bugybor?kolt felfel? a tork?n, mint egy viz al?l felj?v? eml?k.

Aki ?telt, italt adott, Annak neve legyen ?ldott.

Igy hangzott az ima, amelyre a nagyanyja tanitotta, mid?n az els? kar?j kenyeret a kez?be adta. ?s a tragikus percben visszat?rt az ima, mint egy szentk?pecske kihull egy r?gi k?nyvb?l ?s megmenti a k?ts?gbees?st?l a boldogtalant.

A nagymama a kertben k?h?g?tt, olyan fuldokl?an, mintha egy ?reg n?st?nykutya ugatna.

A sz?lh?mos eleresztette a k?nyez? le?nyt. Gy?ngyvir?g megszabadulva a durva kezekb?l, eltakarta az arc?t a kez?vel.

- Ut?latos, t?vozzon, - sz?lt.

M?lyacsai nevetett, reszket? kez?vel a le?ny arc?t simogatta ?s elfulladva ?llott hely?n. Ugy l?tszik, er?t gy?jt?tt, hogy ism?t megragadja a le?nyk?t. A rig?k ijedten figyeltek a f?kr?l. A felh?k ?sszen?ztek az ?gen. A f?vek lehorgasztott?k a fej?ket.

Szeg?ny, kimer?lt le?nyka, sorsodat nem fogod elker?lni. Az ?reg gazember gy?zedelmeskedik vonakod?sodon. M?r aligha lesz er?d visszautasitani az elvetem?lt v?r ujabb t?mad?s?t. A f?lelem e rettenetes nagyany?t?l nem engedi, hogy megment? sikolt?s t?rj?n ki a torkodon.

?s a n?ma, elkeseredett k?zdelem ism?t elkezd?d?tt, amint az orsz?guti ?sz?reg csavarg? megt?madja a parasztle?nyk?t, aki eb?det visz a mez?re.

Ekkor azonban megel?gelte az ?rangyal a gazs?got

Alulr?l ?ri?si sz?kken?sekkel j?tt egy borjunagys?gu fekete kutya. Tomp?n, v?sztj?sl?an mordult az eb ?s medve m?dj?ra t?madta meg a botj?val v?dekez? M?lyacsait. Max, mint egy k?z?pkori vit?z vetette mag?t a rabl?ra. Csakhamar messzir?l hallatszott az aranyfogu futamod?sa.

Share on: WhatsApp @Hash Facebook Tweet