Read Ebook: Mikor a mécses már csak pislog: Elbeszélések by Miksz Th K Lm N

Font size: 10 px 15 px 20 px 25 px 30 px 35 px

Background color: BlackWhiteGrayLight GrayDark GrayDim Gray

Text color: BlackWhiteGrayLight GrayDark GrayDim Gray

Apply/Save settings

Ebook has 2001 lines and 51818 words, and 41 pages

MIKSZ?TH K?LM?N

MIKOR A M?CSES M?R

CSAK PISLOG

ELBESZ?L?SEK

BUDAPEST

R?VAI TESTV?REK

IRODALMI INT?ZET

R?SZV?NYT?RSAS?G

BUDAPEST, L?GR?DY TESTV?REK NYOMD?JA, 1905.

A SIPSIRICA.

Els? r?sz.

Bud?t ?s a budai polg?rokat egy darab id? ?ta val?s?gos divat kig?nyolni. Pedig h?t ez nagy l?has?g, mert igaz, hogy a pesti r?sz a gazdag, pomp?s, de a budai r?sz a kedves. Pestnek j?v?je van, Bud?nak multja. S minthogy a j?v? is mindenesetre mult lesz egy napon, a dolog h?t egyre megy. Bud?n ?ppen annyi l?tni val? van, mint Pesten, s?t Pesten is Buda a legszebb l?tnival?. Olyan budai ?reg embert magam is ?smertem, aki m?g soha sem volt Pesten, de olyan pesti ?reg embert soha se ?smertem, aki m?g nem volt Bud?n. ?ltal?ban lehetetlen Bud?ra ?t nem menni, kiv?lt ny?ri est?ken, mikor f?k alatt szeret az ember vacsor?lni. Pestnek f?nyes, vir?gz? ?zletei vannak, Bud?nak vid?m, ked?lyes korcsm?i. S minthogy az orsz?gban t?bb korhely van, mint ?zletember, Buda jobban megfelel a nemzeti k?zsz?ks?gletnek. Ami pedig a lakoss?got illeti, respektive a fajt, a leg?nyked?si virtusokat, a budaiak m?r egyszer letett?k Lajos pap vez?rlete alatt a r?mai p?p?t is, holott a pestiek soha se tettek m?g le egyebet, mint alapk?veket, r?b?zv?n azt?n a t?bbit a t?tokra, hogy ?p?tsenek f?l?j?k palot?kat.

De maradjunk a budai korcsm?k mellett, melyek p?ratlanok a maguk nem?ben - de csak addig m?g a pestiek f?l nem fedezt?k. Ha a pesti k?z?ns?g r?veti mag?t valamelyikre, legott bele?t a civiliz?ci? istennyila. Jaj az olyan helynek, ahol m?r ?t-hat fiakker ?ll a kapu el?tt. Fuss el onnan. Az m?r csak ,,volt".

A ,,Di?fa", a ,,M?rv?ny-menyasszony", a ,,Politischer greizler" vagy a ,,Libanon" , mind el voltak m?r koptatva, mikor a ,,Fej?r P?va" bukkant el?.

A megboldogult Bal?zs S?ndor tal?lt r?, kit m?sodik Dickensnek neveztek a maga idej?ben, de ink?bb nevezhett?k volna ,,M?sodik Bud?nak", mert majdnem ?gy ismerte Bud?t, mintha ? ?p?tette volna.

Egy napon ?gy sz?lt hozz?nk:

- Esk?djetek meg, hogy senkinek se sz?ltok. M?g az ?des ap?toknak se. Egy ?j korcsm?t tal?ltam. Micsoda rost?lyosok, bar?tom! Megfoghatatlan az, mi?rt jobbak a rost?lyosok a Duna m?sik partj?n? Ki fejti azt nekem meg?

- Az onnan van, - feleltem - mert a t?ls? parton ?reg teheneket ?lnek a m?sz?rosok s a rost?lyos csak az ?reg tehenek h?s?b?l j?.

Bal?zs vezetett ?t benn?nket neh?nyunkat a ,,P?v?"-ba. Alacsony hossz? h?zik? volt a r?cv?ros egyik kis utc?j?ban, az udvaron egy p?r ?reg fa tartott ?rny?kot, a f?k alatt pirosra ter?tett asztalok mosolyogtak a bej?v?re.

Kiv?lr?l semmi se mutatta a korcsm?t, csak egy piszkos pl?ht?bla a h?zik? homlok?n, ahol a feh?r p?va pomp?zott rettenetes nagy fark?val, alatta ez a felirat: ,,Olts? ?telek, ittalok ?s pettyegtetett kiszolg?lat".

A h?zik? bizonyos Jahodovsky nev? lengyel asszony? volt, ki azt f?rj?t?l, Jahodovszky Mih?ly vas?ti tisztvisel?t?l ?r?k?lte s a csek?ly nyugd?j mell? korcsm?t nyitott. Eg?szen j?l ?rtette az ?zletet, maga is korcsm?ros l?nya l?v?n Krakk?b?l. Ny?jas, el?z?keny volt a t?rzsvend?gekhez ?s eg?sz famili?ris l?bra helyezkedett vel?k. Bud?n megk?v?nj?k az ilyesmit. B?r m?r a d?lut?nban j?rt sz?ps?g?vel , m?g mindig f?rge volt, mint a karika ?s ?ppen nem kellett az embernek f?lre n?zni, ha magas, testes alakja megjelent. Volt benne valami k?l?n?s, valami k?v?natos, szinte azt lehetne mondani, hogy a szem rajta tapadt, mint a dar?zs a cs?p?g? m?zen.

De h?t ez mind nem ?rt semmit, mert Jahodovsky igen tisztess?ges asszony volt ?s csak ?zlet?vel t?r?d?tt, meg a l?ny?val.

? maga szolg?lta fel a vend?geit, bent a konyh?ban k?t magyar parasztasszonyt tartott, akik f?ztek ?s mosogattak. Egy kicsit neh?z is volt m?r a Hebe szerep?hez , de az?rt pomp?san ment a dolog , futkosott ide-oda az asztalokhoz, most ?tellel, most k?s?rt, most vill??rt, neki melegedve nagy piheg?ssel, mint egy h?zott l?d. Hatalmas karjain rengett a h?s, a feh?r k?t?ny?hez kapcsolt kulcscsomag z?rg?tt-cs?r?mp?lt, ?sszecsap?d? kikem?ny?tett szokny?i zizegtek-sustorogtak.

Okos asszony volt. Nagyon okosnak kellett lennie, mert eltal?lta a nagy ?zleti titkot. Numerus clausussal dolgozott, de nem ?gy, mint a fisk?lisok szeretn?k. ?ppen megford?tva. Nem akart t?bb vend?get, mint amennyi van. Az?rt d?delgette csak a stammgastot. A bet?ved? idegen ir?nt hideg volt, hogy ott ne ragadjon. Kisz?m?totta, hogy ennyi napi kiad?ssal, ennyi szolg?lattal, ennyi asztallal, bestekkel ?s ennyi f?rads?ggal h?ny vend?get b?r ell?tni s ehhez tartotta mag?t. Nem akart tov?bb terjeszkedni. A terjeszked?s befektet?seket ig?nyel. A befektet?sek kock?zatok, melyek meghozz?k a bizonytalans?got. Jahodovsky be?rte az ? t?rzsvend?geivel, sz?mon tartotta ?ket, mint a j? p?sztor a juhait, ?s csak ha elhullt valamelyik, akkor ?desgetett be helyette egy m?sikat a ,,p?ttartal?kb?l", az idegenek k?z?l.

Az?rt azt?n igen neh?z volt val?di t?rzsvend?gekk? v?lnunk, dac?ra, hogy m?r h?napokig j?rtunk oda.

Egy alkalommal panaszkadtunk Jahodovskynak, hogy nincs rendes asztalunk, hol ide, hol oda kell ?ln?nk, n?ha pedig ?ppens?ggel nincs semmi hely.

- Hja, a t?rzsvend?gek az els?k - mond? v?llat vonva.

- Ejh, hisz mi is azok vagyunk, mindennap itt l?t benn?nket.

- A t?bbiek m?r ?vek ?ta ide j?rnak.

- Teh?t nem kapunk rendes asztalt?

- V?rjanak az urak, m?g ?resedik - sz?lt k?z?mb?sen.

- Hiszen mi?ta v?runk m?r. De a vend?gei sehogy se akarnak kimaradni.

Jahodovsky kev?lyen emelte fel fej?t s fenh?j?z? mosoly jelent meg ajk?n.

- Az ?n vend?geim nem szoktak kimaradni. ?k csak meghalnak. ?s mondhatom t?bbnyire guta?t?sben.

Nem tudom, mi lehetett ez. P?ffeszked?s-e a koszt j?s?g?val ?s zs?ross?g?val, vagy pedig egyszer? elriaszt?si sz?nd?k?

Hanem hiszen bottal se b?rt volna minket elverni. Hova-tov?bb jobban megszoktuk a ,,P?v?"-t s lassankint megismert?k ?sszes szem?lyeit, a t?rzsvend?geket ?s a ,,sipsiric?t" is.

Hej a sipsirica! De kedves gyerek volt a sipsirica!

M?r t. i. le?nygyerek. Mert a sipsirica s?ld? le?nyt, bakfischt jelent lengyel?l. A krakk?i rokonok, akikb?l egyik-m?sik gyakran fordult meg az ?zvegyn?l, sipsiric?nak sz?l?tott?k a kis Johank?t, m?g v?gre mi is ?gy nevezt?k.

A sipsirica nem tartozott szorosan a P?va vil?g?hoz. ? bent ?ld?g?lt az utc?ra n?z? lak?szob?ban, k?t?getett, leck?j?t tanulta vagy a klaviert verte. Ez volt a feh?r P?va egyetlen kellemetlens?ge. A ,,Szeretn?k sz?ntani". Sz?zszor egym?sut?n ez a n?ta. ?gy tetszik, a mama sz?nd?kosan tartotta ?t a szob?ban, ?vta a vend?gekt?l.

- Sok olyan bolonds?got besz?lnek, - mondotta Jahodovsky - amit jobb nem hallani a sipsiric?nak.

- Pedig hat?rozottan ?kes?ten? a helyis?get - v?lte f?tisztelend? Vidovics J?nos ?r, aki ?nekl? kanonok volt V?cott, de minden h?ten k?t napot t?lt?tt Bud?n ?zvegy unokan?v?r?n?l.

- A gyermek csupa ?rtatlans?g, - jegyz? meg Jahodovsky - oly feh?r lelk?, mint a galamb. Nem akarom, hogy tudjon m?g a vil?gr?l. A vend?gek nem mind egyform?k. Elrontj?k az ilyen b?r?nyokat.

Hanem, mint ?ltal?ban az asszonyok, nem volt ?llhatatos a maga elveiben s ha sok vend?g j?tt estefel?, hogy nagyon elf?radt a kiszolg?l?sukban, egyszerre v?ge lett a principiumnak s beki?ltott a szob?ba a nyitott musk?tlis ablakon:

- Gyere ki, sipsirica! Seg?ts a mam?nak, sz?vecsk?m.

Mintha madarat bocs?tanak ki a kalitk?b?l, v?gan sz?kdelve ugrott ki a sipsirica. Nyul?nk, magas fiatal le?ny, akin m?r nem is festett j?l a kurta szoknya ?s a kisl?nyosan leeresztett sz?szke haj, melyet piros p?ntlika szor?tott ?ssze.

Fitos orra volt, k?k szemei szeliden vil?g?tott?k meg girbe-gurba arcocsk?j?t. Megfoghatatlan, mi volt rajta, ami az embert megb?v?lte, de volt valami. A homloka sz?k volt, az ajka egy kicsit vastag ?s a fej?t kiss? f?loldalt tartotta, mintha az egyik v?lla lejebb lenne. Mindezek egy-egy hiba k?l?nv?ve, egy?tt ellenben igen kedves ?s harmonikus. Isten k?l?n?s m?don kompon?lja ?ssze a n?i arcokat, odalehel valamit ?s ez a r?lehel?s teszi meg.

Mint ahogy a kis kacsa mindj?rt tud ?szni, sipsirica is mindj?rt pomp?san tudta kiszolg?lni a vend?geket. Megszedte mag?t poharakkal, t?ny?rokkal v?gig a karj?n, f?l a v?ll?ig ?s semmit se ejtett el ?tk?zben.

Valami ?de szell?cske j?tt vele az ? perk?l szokny?iban, ami j?l esett a forr? ny?ri est?ken. Szinte felvillanyozta jelenl?te a t?rzsvend?geket. ,,Ni, hogy megn?tt a mi le?nyunk, a sipsirica s hogy megsz?p?lt megint". Bolonds?g, bolonds?g, de azt tartja Druzsba, hogy az iv?si kedvet is emelte.

?s csakugyan s?r?n hangzottak a felki?lt?sok:

- Nekem is egy fr?cscs?t, sipsirica! Hej kis sipsirica, ide is!

Az ?regebb vend?gek, akik m?g kicsiny kor?t?l ?smert?k, bec?zgett?k, mint egy hercegkisasszonyt, egy-egy cukork?t hoztak neki, kiexamin?lt?k, ingerkedtek vele.

Share on: WhatsApp @Hash Facebook Tweet