Homepage
Login
Profile
BookClubs
dmBox
Read Ebook: Emberek: Elbeszélések by Br Dy S Ndor
Font size:
Background color:
Text color:
Add to tbrJar First Page Next Page Prev Page
Ebook has 1119 lines and 27539 words, and 23 pages
- ?s szeretn?, ha ezentul csak ? ?rte l?n?k magukat f?be a balga fiatal emberek ?s a d?re ?regek. Vir?gcsin?l? buk?t?t m?snak ne csin?ljon, Kugler-czukerlit m?s nyelve ne nyalogathasson.
Iphigenia piczi piros nyelve egy pillanatra l?that?v? l?n. Az orvosn?vend?k egy kiss? alig ?szrevehet?leg elpirult, a hangja m?g reszel?sebb lett:
- ?t dics?itse a <
Az ujs?gir? ?s a ravasz karmester zugott. Egyed?l e k?t ur ?rtette meg az orvosn?vend?k gunyol?d?s?t, a t?bbi nem tudta mit tartson e besz?dr?l, voltak olyanok is, a kik b?knak vett?k. Ezek egyike, term?szetesen rajztan?rjel?lt volt, egy m?sik meg fest?.
Az orvosn?vend?k nem hagyta mag?t zavartatni, besz?lt tov?bb, mind t?zesebben:
- Ma m?g Singer-Romeo, ?n meg egy akczept?lt dr?mai papa, Vratarits b?csi pedig <
- R?galom! - suttogott k?zbe a szin?szkisasszony, de olyan arczczal, olyan ?lm?lkod? kifejez?ssel s halav?nyan, mintha meg volna lepetve, hogy im e nagyorru eltal?lja a gondolatait. Ez mit sem t?r?dve a k?p?be v?gott jelz?vel, mintha csak k?nyvb?l olvasna, tov?bb besz?lt:
- Ma m?g j? vagyunk mi is, tarthat el?tt?nk pr?b?kat, ha nem lehet hint?n v?gtatnia, j? a talyiga is!... de ha egyszerre meg?ll a h?za el?tt a koron?s, czimeres hint??!...
A l?ny arcza hirtelen kit?zesedett. November meg egyszerre sietve folytat?:
- De ha nem ?ll meg? Ha ezekb?l az ?lmokb?l nem v?lik val?ra semmi, ha a korfolyamat rossz fordulatot vesz, a prognosis nem s?l el ?s a Genie kisasszonynyal az t?rt?nik, a mi sz?p t?rsn?ivel, annyi szini iskolai n?vend?kkel megt?rt?nt m?r! Leker?l Barsba vagy B?k?sbe s nem ker?l t?bb? ide vissza. Gr?fok helyet megyei aljegyz?kkel, pezsg? helyett csigerrel, Monaszterli helyett Svarcz n?szab?val kell megel?gednie!
A le?ny elhalav?nyodott.
- El?g, - sz?lt elfojtott, d?hvel telt hangon.
Az ajt?n kopogtattak, a kisasszony egy tan?ra l?pett be. Egy kiss? elhizott, de m?g mindig deli ur. B?szk?n, mint Don Caesar de Bazan, - j?tszotta a vid?ken, - k?zeledett a kisasszonyhoz, a ki egyszerre felvidulva, boh?k?san hajlott meg el?tte s megcs?kolta a kez?t. A tan?r viszont a haj?t simogatta ?s panaszkodott, hogy nagyon meleg van. Orr?n kereszt?l hangosan l?lekzett s megk?rd? a mam?t:
- Hogy viseli mag?t Genike?
Kellemetlen, feszes hangulat kezdett urr? lenni a t?rsas?gban. D?vid kivette ?r?j?t ?s sz?lt:
- H?t ?ra.
A l?ny megvet? tekintetet l?velt r?, majd fej?hez kapva, ny?gve suttog?:
- Uraim, rosszul vagyok... k?rem...
K?t percz alatt ?res volt a nagy szoba. Kev?s v?rtatva cs?ngettek a konyh?n. Genie sietve surrant ?t a szob?b?l a konyh?ba, tudta, hogy a lak?s egyed?li szob?j?nak b?rl?je: a k?nyvviv?, mint mindennap rendesen ilyenkor, haza?rkezett.
A l?ny ?s anya behuz?dtak a konyh?ba, mely egyszersmind ?jjeli ?s nappali szob?juk volt.
Genie s?hajtott ?s levetette mag?t az ?gyra, a mama t?zet ?lesztett a k?lyh?ban. T?zel? fa nem volt, az asszonys?g teh?t a szemetes l?d?t feszitette sz?jjel. A nagy, ?letlen k?s, melylyel az ?reg asszony a g?rcs?s deszk?t vagdalta, mintha minden ?t?s?vel a szeg?ny kis Genike test?be v?g?dn?k:
- Iszonyat... iszonyat... ny?gte k?ts?gbeesetten; majd befogta f?leit, befurta arcz?t a p?rn?ba.
Kev?s v?rtatva ?get a t?z, nagy vasfazekakban f?tt, forrott valami. R?videsen neh?z szagu g?z?k t?lt?tt?k meg a h?zagot...
- Iszonyat... iszonyat...! s?hajt? a l?ny s orrocsk?j?t is befogta.
Kinyilt ablak, ajt?. Egy furcsa asszony l?pett a konyh?ba. Piros naperny? a kez?ben, a mell?n r?zsa s a v?lla hajlott, a haja ?sz.
Sz?gyenkezve adta el?, hogy neki <
A mama adott a h?lgynek egy darab stanniolba burkolt szappant s egy nagy n?vjegyet, melynek ir?s?t a h?lgy nyomban hangosan elolvasta:
Az asszonys?g ?tvette a szappant, de miel?tt fizetett volna, megk?rdezte, hogy nem svindli-e ez a dolog? mert ? m?r t?bbsz?r megj?rta, fenyit? f?ljelent?st is tett egyszer. Valami b?csi ?t lat tiszta k?port adott el neki ?t forint?rt...
Sok?ig besz?lt volna m?g a piros naperny?s h?lgy, de a szag mind er?sebb l?n a konyh?ban s nem tudta tov?bb ?llni.
Anya ?s l?nya ujra magukra maradtak.
- Mit akarsz vacsor?lni? - k?rd? az ?reg asszony.
- Milyen megal?ztat?s! - ny?gte kezeit t?rdelve a le?ny.
- Kell jeges k?v??
Genie kit?r? zokog?sa volt a felelet. Sirt, keservesen, d?h?sen, mint minden estve a mikor igy magukra maradtak. Elkeseritette, sir?sra fakasztotta a nyomor, d?h?sitette anya mesters?ge s az azzal j?r? megal?sztat?s. ?s a mag?ny, az ut?lt, az undorit? mag?ny megrontotta, sz?zszorosan ingerl?keny? tette minden ?rz?k?t.
- Mikor lesz ennek v?ge? V?ge... mikor...! - ny?gte f?jdalmas refraink?pen, mig a kiadott szob?ban, a hol egy negyed?r?ja m?g ? volt az ur, m?v?szet?nek, egy?nis?g?nek var?zsa a b?lv?ny: okarin?zott a k?nyviv?, okarina-etude?ket, nagy komolys?ggal, iszonyatos t?relemmel.
- Genie egy kan?l vizbe is szivesen megfojtotta volna ezt a szobaurat, de az havonta 15 forintot, ?vente teh?t 180 forintot fizetett nekik. Az eg?sz h?zb?rt kifizette ?rt?k az egyetlen szob??rt, nem lett volna h?t m?lt?nyos meggyilkolni.
M?lt?nyos! gondolt is ezzel a kis szin?szle?ny. M?lt?nyos volt mindaz, a mi neki j?l esett, m?lt?nytalan mindaz, a mi j? m?snak jutott.
Az oszt?ly?ban volt egy zsid? n?vend?k-l?ny csod?latos sz?ps?g? ?s erej? alt besz?l? hanggal - h?t gy?l?lte.
Tanitotta egy tan?r, a ki r?gen ?zvegy volt m?r s v?gre szerelmes lett egy kis jelent?ktelen tanitv?ny?ba s eme ?rzelmeit nem feledte el a tanit?s alatt. Genie t?relmesen n?zte a dolgot egy darabig, mig v?gre n?vtelen f?ljelent? levelet irt az igazgat?nak - irigys?gb?l ?s gy?l?letb?l.
A tanit?s bev?gezte ut?n az iskola kapuj?ban v?rtak a l?nyokra a szeladonok. ? re? is v?rt rendesen valaki, de a t?bbire is. Betiltattak h?t ez ?rtatlan tal?lkoz?sokat s udvarl?inak ezentul a R?kusn?l kellett re?ja v?rniok.
Nem szeretett senkit... Tal?n csak a szinh?z m?sodik h?s szerelmes?t. Ezt a b?b?jos hangu hatalmas alakot, a ki olyan volt mint egy g?r?g isten s mint egy g?r?g isten minden l?nyba bele k?t?tt. Udvarolt neki is, szokott modor?val, czinikusan...
?lmodott h?t r?la, mint l?nypajt?sai valamennyien. ?lm?ban gyakran meg is cs?kolta sz?p feh?r, f?rfiatlan, de er?s nyak?t, n?ies, de nagy kez?t...
Ezenkiv?l m?g egy asszonyhoz ?rzett vonz?d?st. Valamelyik szinh?z primadonn?j?hoz, a ki a vil?g legszebb kalapj?ban j?rt ?s akaratlanul j? szivvel t?nkretett minden f?rfit, a ki csak k?zel?be t?vedt. Szive tele volt a franczia szindarabok hum?nus idealizmus?val, de feje egy k?jencz angol bank?r sz?mit? raffin?ri?ival volt teli.
Ezt sugta f?l?be valaki, a kit most m?sodszor l?tott ?let?ben. El?sz?r akkor l?tta, a mikor az orvostan?rn?l j?rt, hogy vajjon nincs-e t?d?baja, mert t?rsn?i k?z?l egy p?r a sok sikoltoz?s s egy?b okok k?vetkezt?ben k?p?tt egy kis v?rt.
T?d?baja nem volt, hanem megismerkedett a tan?r gyakornok?val, November D?viddal, a ki mindj?rt az els? l?togat?sn?l sietett goromb?skodni.
A mama, az <
Ekkor ?rkezett az els? aj?nlat. Egy kuriai bir?... ?reg ?s majdnem b?r? . De nem ?pen gazdag. A l?ny majd-majd belecsapott a k?v?r, de m?r reszketeg marokba... Unta itt ezt a konyh?t, az okarin?z? szobaurat, a tavalyi divatu ruh?kat, meg l?nys?g?t is...
De a mama k?nyezve magyar?zta meg a dolgokat Iphigeni?nak s az elutasitotta az al?zatos k?relmez? bir?t.
- V?rjunk! - mond? az orvos le?nya.
- V?rjunk! - sz?lt Genie.
De hi?ba v?rtak. S most a csirketollal t?lt?tt p?rn?t k?nyeiben el?ztatva, zokog?st?l megszaggatott hangon suttog?:
Add to tbrJar First Page Next Page Prev Page